Az elmúlt hetekben számos konferencián jártam. Madrid, Bécs és Budapest Startup konferenciáin a legjobb projekteket hallgattam meg és el kell mondjam, egy kicsit csalódott vagyok. Lehet, hogy én látom rosszul, de Európa startupjai valamiféle szereptévesztésben vannak.

A prezentálók többsége a befektetőknek akarja eladni a projektjét és nem a felhasználóinak. Amerikában a piac diktál, Európában az EU pénzek, támogatások, amelyek egy most induló vállalkozás esetében akár céljaik elérését is hátráltathatják.

A napokban beszéltem egy tehetséges csapattal, akik azt fontolgatják, hogy seed befektetőt vonnának be. Üzleti modelljük nincs, homályos honnan lesz majd a bevétel. Amerikai piacra készülnek, s fogalmuk sincs róla, hogy mit kezdenek a felhasználók tömegével, ha beüt a dolog.

A tőke az ő esetükben csak egyfajta haladék, időhúzás. Értelmetlen, hiszen nem szolgálja a sikert. Sőt mivel elodázza az igazi üzleti gondolkodás megjelenését, inkább elkényelmesíti a projektet.

Ha már érted, hogy mit jelent eltartani magad, megtetted az első lépést a sikeres felé. Az EU által kínált pályázati pénzek még ennél is nagyobb kárt tesznek. Sok pénz nulla elvárással és minimális innovatív végeredménnyel. Fióknak, pályázati feltételeknek megfelelő projektek, amelyek sosem lesznek üzleti alapokon működő eredményei. A cég számára is kényelmetlen adminisztrációs elvárásokkal terhelik az innovatív vállalkozást, amely a trendeknek megfelelő, rugalmas és dinamikus fejlődés helyett zsákutcába juttatja az ötletet.

A startupod számos egyéb izgalmas lehetőségnek látszó csapda is fenyegeti. Ezek közül a két legveszélyesebb a korai fázisban jelentkező hatalmas médiafigyelem, illetve a értelmetlen inkubátor- és akcelerátor-programok okozta időveszteség.

A túl korai médiajelenlét elveszi az előnyöd a versenytársaiddal szemben. Persze ez az előny elpárolog a túl hosszú fejlesztési idővel is. Nagyon kellemetlen, ha egy néhány hét alatt lemásolható ötleted legnagyobb versenytársa hamarabb lép piacra, mint te. Még ennél is rosszabb, ha annyira lemaradsz, hogy nem marad piac és versenytársaid mögött a második vagy a harmadik helyen érsz célba. 

Ha mindent elárulsz a projektedről Startup versenyeken, inkubátor pályázatokon, előbb utóbb valaki kijöhet hasonló termékkel szolgáltatással. A piac pedig nem biztos, hogy a legjobbat választja, illetve egyáltalán nem biztos, hogy a te megoldásod lesz a befutó bármilyen jó is a többiekhez képest.

Az értelmetlen inkubátorok nem csak az idődet rabolják, hanem a piacod megtalálását is akadályozzák. A célpiaci kutatásaidnak nem igazán lesz értelme egy olyan országban, ahol később nincsenek piacra lépési terveid. Jó sztori ugyan fél évet bulizni Chilében, vagy Olaszországban, de ha a projekt ettől nem lesz piacképesebb, akkor értelmetlen. Nézd meg jól mi a célja és eredménye egy ilyen programnak, és csak akkor vágj bele, ha az segíti a céljaid megvalósítását.

A befektetők többsége sem a megnyert Startup versenyek és elvégzett akcelerátor programok alapján fektet a cégedbe. Sőt, a túl sok vanity metrics (nem valódi mérőszám, felesleges felhajtás) azt sejteti, hogy valamiért még nem érzed, hogy kész lennél piacra lépni.

Legyen víziód, legyenek eredményeid, szerezz felhasználókat és adj el. Ne alapozz arra, hogy majd sok ember kezdi használni a szolgáltatásaid, csupán azért mert jó. Ma már nem elég csak jónak lenni, légy trendszetter, légy a legjobb! Ne lassítsd a sikered lokális tervekkel, értelmetlen validálással, lépd át a határaidat, szegd meg a szabályokat, keresd a leggyorsabb utat a sikerhez. 

Ehhez legtöbbször nem pénzre lesz szükséged, sokszor elég a jó termék, amiért sokan szeretnének fizetni. Végül mindehhez adj egy kis kitartást, hitet és a szorgalmas munka meghozza a sikert. A befektetők ezt a hozzáállást értékelik, s minél messzebb jutsz előre, annál kevesebb százalékot kell adnod a saját vállalkozásodból a pénzükért cserébe.

Anna Vital grafikáját nézegetve nagyjából hasonló ez az út mindenkinél, persze a kivételek mindíg erősítik a szabályt.