A mai poszt témája, a szellemi alkotások joga (más néven szellemi tulajdonjog, IP mint az intellectual property rövidítése, vagy szerzői jog és iparjogvédelem) minden startup esetében más és más arcát mutatja – szemben a cégalapítás megszokott, minden esetben nagyjából azonos dilemmáival és forgatókönyvével (Mielőtt céget alapítanál, Így alapíts céget).

Mivel a startupok esetében a szellemi javak, illetve az azokon fennálló jogok menedzsmentje kulcskérdés, valamint folyamatos stratégiaalkotással és -változtatással jár, ezek pedig kreatív munkát és nyitott hozzáállást igényelnek, a szellemi alkotások jogáról szóló cikkekben az egyes részletszabályok és eljárásrendektárgyalása mellett a területet átfogó koncepciókat is ismertetem.

Mivel a megfoghatatlan javakon fennálló tulajdon kifejezetten absztrakt jogi konstrukció, és ez a tény már önmagában árulkodik róla, hogy ezen a téren koránt sem magától értetődő a jogkövető magatartásmibenléte, a leírt példák mellett adott esetben érdemes a saját tapasztalataink kapcsán is végiggondolni a szellemi tulajdon létezésének értelmét. Például: Mennyit plagizáltam az egyetemi évek alatt? Hányszor hivatkoztam rá, hogy melyik neves egyetem hallgatója, cég munkatársa voltam, vagyok? Hogy is volt amikor az Apple rájött, hogy azért vettem Samsung Galaxyt, mert ugyanolyan kerekek a sarkai, és ugyanolyan menő a képnézegetője, de olcsóbb mint az iPhone? Melyik is az az app, amit mp3-letöltésre használok Spotify Premium helyett? És itt most félbe is hagyom a felsorolást, mielőtt még eljutnánk a lelkiismeretinek tűnő kérdések (pl. jogvédett tartalmak seedelése) büntetőjogi vonatkozásáig.

Az ötlet

A blog azért indult, hogy a kezdő, gazdasági növekedés szempontjából különleges vállalkozásokat segítse olyan nézőpontból, ahogy a magyar internet nem teszi: a startup-alapítás jogi vonatkozásait igyekszünk minél alaposabban, a nagykép felől indulva feltárni. Az első két cikk tehát minden vállalkozás esetében ugyanannyira aktuális, a mai poszt viszont kifejezetten startup-központú.

De mégis mire építhetünk startupot?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához mindenekelőtt megragadnám az alkalmat, hogy néhány szó essen astartupok mint a kezdő vállalkozások egy speciális fajának definíciójáról.

Think big

start small..

A startup fogalom hármas jelszaván keresztül vizsgálva a különbségeket a kezdő vállalkozások és a startupok között mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a startupunkkal általában kicsiben kezdünk, aztán észrevesszük, hogy itt nem elég egy akármilyen üzleti terv, vagy egy kis sarki cukrászda víziója a mami receptjével, hanem egy NAGY ÖTLETre van szükség.

A szerény kezdet és a világrengető végkifejlet közötti híd a skálázhatóság (ebben az esetben ez ugrásszerű és hosszan fenntartható növekedésre képességet jelent).

…scale fast!

A skálázhatóság, vagyis a gyors skálázhatóság többek között a kereslet ugrásszerű növekedésére, és egyben a vállalkozás nagymértékű növekedésére utal, vagyis azt jelenti, hogy a vállalkozás képes a hirtelen megnövekedett keresletnek megfelelően megsokszorozni a termelést. Tehát startupok esetében az előállított és eladott áru nem szolgáltatás, személyre szabott teljesítmény, hanem egy sokszorozható, lehetőleg immateriális termék, pontosabban egy sok-sok-sok-sokszorozható termék (vagy licenc). Ez persze azt is jelenti, hogy egy vállalkozás akkor lehet (sikeres) startup, ha a többszörözés feltételeivel rendelkezik. Így például egy zseniális ötleten alapuló app pillanatok alatt hamvába halhat, ha nincs elég szerver a sokezer felhasználó kiszolgálására, vagy gondoljunk csak a cronut-pékség előtti sorokra; vagyis az előállítás véges lehetőségeire.

De hogy tágíthatjuk az anyagi határokat, vagy másképp feltéve a kérdést; mitől lesz valami gyorsan skálázható?

A szerveres példára visszautalva el kell ismernünk, hogy bizonyos tárgyi feltételek sosem nélkülözhetőek, ugyanakkor alapvetően nagyobb dinamikával számolhatunk egy “ötletre”, “elképzelésre”, vagyis szellemi alkotás hasznosítására épített vállalkozás, mint tényleges fizikai termékek gyártása és forgalmazása esetén.

Vagyis minden ami anyagi, megfogható (befőttesüveg, ruha, könyv, étel, ital) sokkal több tranzakciós költséggel (transaction cost) gyártható, forgalmazható és használható (szállítás, gyártási ár, hozzáférés költségei, anyagköltség), mint amekkora költséggel a startupok magját adó szoftverek vagy szabadalmak esetén a sokszorosítás, illetve a licencbeadás jár. Tehát ha szellemi terméket állítunk elő, szellemi javat termelünk,minimálisak lesznek mind a mi, mind a felhasználóink tranzakciós költségei a várható kereslet mértékéhez képest, hiszen az anyagi forrásainktól relatív függetlenül, mi magunk szabályozzuk a termék szűkösségét, vagyis az adott szellemi tulajdon kihasználtságának mértékét, illetve az adott termék sokszorozását.

Ahhoz tehát, hogy a startupunk sikeres lehessen, (1) számolnunk kell vele, ki és hogyan rendelkezhet az ilyen láthatatlan és megfoghatatlan javakkal, sturtupper agyunk nagy ötleteivel és hogy (2) nekünk mire kell ügyelnünk más zsenik alkotásaival kapcsolatban (a mai posztban egyelőre az (1) pontról lesz szó).

Ötletből tulajdon

Van tehát egy ötletünk, ami úgy tűnik, hogy a fentiek szerint alapul szolgálhat a következő, 1-2 év vagy hónap alatt világsikert elérő vállalkozásunk számára. Ahhoz, hogy a vállalkozásunk egyedi legyen és hogy valóban mi lehessünk az elsők, akik elfoglalják a mi termékünk piacralépéséig még fel sem fedezett piacot, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy az ötlet csak a miénk legyen.

A közgazdaságtani vonatkozások mélyebb, több hozzáértést kívánó boncolgatását tehát a közgazdászokra hagyva, a szellemi javak jogi értelemben vett szűkítését vesszük szemügyre, vagyis, hogy hogy éri el a jogrendszer, hogy a korlátlanul terjedő, megfoghatatlan, bizonyos összetettséggel rendelkező ötletek, vagyis szellemi alkotások monopolizálhatók, és így adhatók, vehetők, hasznosíthatók, licencbe (kvázi bérbe-) adhatók legyenek, és hogy startupperként, vállalkozóként milyen oltalmi lehetőségek közül választhatunk.

Az ötletkerítés

A tenger, a levegő, a fény (magánjogi értelemben legalábbis) mindenkié; Ádám és Éva korában, meg még évezredekig minden ötlet, kitalált eljárás, szó, dallam, rím, megjelölés mindenkié, vagyis bárkié lehetett. Az egyiptomi Radametiti bátran ráírhatta az olajosedényeire a görög Agapios nevét, és megsokszorozhatta a bevételét az alexandriai kikötőben görög olajként eladott termékeivel.

Ahhoz, hogy egy megjelölés, találmány, mű valakié legyen, egy virtuális kerítéssel le kell kerítenünk a nagy közös ismeretanyagból. Ezt a lekerítést a jog úgy végzi, hogy meghatároz egyes oltalmazható, azaz egy-egy jogosult számára monopolizálható alkotásokat (oltalmi formák) és ezekhez pontos jogosultságokat, tartalmat párosít. A mi dolgunk csak annyi, hogy ebből a katalógusból válasszunk.

Az egyes oltalmi formák csoportjainak bemutatása előtt még arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az ötlet– főszabály szerint – nem áll semmilyen oltalom alatt. Vagyis hiába vetettem önkéntes műnyilvántartásba 1991-ben egy kétoldalas novellát Parry Hotterről, aki varázslótanonc és megküzd Mindtudjukkivel; ha a boríték nem egy hét kötetes regényt tartalmaz szóról szóra ugyanazzal a szöveggel, mint Rowling regényéé, akkor csak annyit érek el, hogy én leszek a magyar Lewis Perdue, vagyis legfeljebb a siker glóriája mellett még feketébbnek tűnő sötétségből jut számomra valami, de jogdíjat biztosan nem kapok.

Belbecs: üzleti titok – know-how – használati mintaoltalom – szabadalom – szoftveroltalom

Míg a megjelölések és formai tulajdonságok kérdése általánosan minden vállalkozást érint, a “tartalmi”-nak nevezhető oltalmi formák megfelelő kihasználása kiemelten fontos a startupok esetében, hiszen legtöbbjük egy műszaki vagy számítástechnikai elképzelésre épül, ezen termékek kizárólagos hasznosításának, illetve felhasználásának joga teszi ki a cég értékének túlnyomó részét.

Mindenekelőtt ismét ki kell emelni, hogy egy puszta ötlet:

- önmagában jellemzően nem üzleti titok és nem lehet know-how tárgya,

- nem szabadalmaztatható,

- nem oltalmazhatja használati mintaoltalom.

Alapvetően két típust, titok jellegű és lajstromozott oltalmat különböztethetünk meg a tartalmi jellegű szellemi alkotásokon fennálló oltalmak között, és ez az a két típus, ami között egy kezdő startupnak döntenie kell – legalábbis rövidtávon.

A titok jellegű oltalom valójában fizikai oltalom, a jogosult fizikailag zárja el az oltalom tárgyát, azaz titokban tartja azt. Jellemzően know-how vagy üzleti titok véd recepteket (gondoljunk az Unicumra), gyártási folyamatokat (például egy-egy szabadalmat kiegészítő gyakorlati leírást), összegyűjtött címlistákat. Mind az üzleti titok, mind a know-how  – utóbbi csak rögzített formában  –  úgy maradhat oltalom tárgya, hogyha “az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető”, ahogy a Polgári Törvénykönyv fogalmaz. Ugyanakkor ez az oltalomtípus nem nyújt védelmet azzal szemben, hogy az oltalom tárgyát valaki más párhuzamosan szintén kifejlessze.

Ugyancsak ügyelnünk kell rá, hogy vannak olyan “információ-összességek”, amiket egyszerűen nem lehet titokban tartani. Nehezen spóroljuk meg például egy ultrahangos mikróhullámú sütő szabadalmaztatását, amit a megfelelően képzett szakember az oltalom tárgyának szétszerelése után pillanatok, vagy hónapok, de mindenesetre kevesebb mint húsz év alatt visszafejt.

A tőlünk független fejlesztéssel, technikai megoldásokkal és találmányokkal szemben is védelmet nyújt viszont a használati mintaoltalom és a szabadalom jogintézménye, de csak abban az esetben, ha a technika állásához képest valami teljesen újra szeretnénk oltalmat szerezni. Ezek az oltalmak a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál (SzTNH) történő lajstromoztatással keletkeznek, díjfizetés (szabalmi oltalom, használati mintaoltalom) ellenében. Lényegük, hogy a technikai megoldás, illetve találmány nyilvánosságra hozatalával felállítják a vélelmet, miszerint minden más piaci szereplőnek ismernie kell az adott oltalmi tárgyat, így fogalmilag kizárják a párhuzamos kifejlesztés lehetőségét. Cserébe tehát azért, hogy a találmányt, megoldást nyilvánosságra hozzuk, kizárólagos jogosultságot kapunk annak hasznosítására, vagyis az az alapján való termékgyártásra, és ami egy startupot megalapozhat: licencadásra.

Ezen oltalmi formák között – a jogszabályi feltételeken túl –  a cég növekedésével párhuzamosan kell dönteni, hiszen egyrészt számba kell venni az oltalom fenntartásának költségét, másrészt az adott szellemi termék párhuzamos létrehozásának lehetőségét.

Kívül esik az előző két kategórián és alapvetően más a helyzet szoftverek esetében. A szoftvereket a Szerzői jogi törvényben szabályozott szoftveroltalom védi, vagyis a szoftver keletkezésétől fogva szerzői jogi oltalmat élvez. Ez azt jelenti, hogy ugyan nem szorul további oltalomra (és alapvetően nem is lehetséges a szabadalmaztatása), de kizárólag olyan termékekkel szemben élvez védelmet, amelyeknek forráskódja pontról pontra ugyanaz, vagyis a szoftveroltalom nem a szoftver funkciójára terjed ki (így lehetséges, hogy pl. több fapados-kereső is létezik egymás mellett párhuzamosan).

Külcsín:  Szerzői jog – önkéntes műnyilvántartás – formatervezési mintaoltalom 

Nem kifejezetten “startup-érzékeny” oltalmi forma a szerzői jogi oltalom és a formatervezési mintaoltalom, tekintettel arra, hogy az oltalmak tárgya vagy valamely egyéni-eredeti irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás, vagyis maga a szöveg, festmény, film, zene stb., vagy új és egyéni jellegű formatervezési minta (azaz: design).

Figyeljünk a részletekre! “Egyéni-eredeti” azok a jellemzők, amelyeknek meg kell felelni az oltalmi tárgyaknak, tehát minden egyéni-eredeti irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás létrejöttétől fogva oltalom tárgya. Ezért van az, hogy a legképzetlenebb tinizenekar három akkordból álló zeneszámait is szerzői jog védi, függetlenül attól, előtte a mikrofonba mondják-e, hogy “copyright”.

Ugyan mindenki élete egyszerűbb, ha jelöljük, hogy mi a mi művünk és milyen jogainkat “tartjuk fenn” (lásd: © vagy CC), ettől függetlenül minden tudatos (illetve tudatosan tudattalan) egyéni-eredeti alkotásunk szerzői jogi oltalom tárgya, vagyis csak a mi engedélyünkkel felhasználható. Mindazonáltal, mivel egyes esetekben nehéz bizonyítani, hogy kié volt az eredeti alkotás, lehetséges a szerzői mű nyilvántartásba vetetése. Ennek során a szerző benyújt az SzTNH-hoz egy maximum A/4-es méretű műpéldányt vagy másolatot, amit az SzTNH tanúsítvánnyal igazol. Néhány esetben kiváltható ez a procedúra úgy is, ha postán megküldjük magunknak a műpéldányt vagy másolatot és a kézhez vett zárt borítékot biztonságos helyen megőrizzük, de választhatjuk a jóval tradicionálisabb ügyvédi letéti formát is az alkotás elsőbbségének későbbi igazolására.

A formatervezési mintaoltalom vagy design a használati mintaoltalomhoz hasonlóan díjfizetés ellenében, lajstromozással keletkező oltalmat nyújt új és egyéni alkotások, formai kialakítások, megoldások számára, a jelenlegi gyakorlat szerint csak szinte pontosan egyező termékekkel szemben. Így például az esetek többségében nem javasolt az őszi-téli, tavaszi-nyári, resort és cruise kollekciók minden egyes darabjának lajstromoztatása – különös tekintettel arra, hogyha nem mi vagyunk a következő reménybeli Louis Vuitton; a jellegbitorlásra hivatkozás (lásd lejjebb) valószínűleg pontosan megfelel a célnak, ha úgy döntünk van felesleges energiánk és pénzünk, amit a következő nagy ötletünk, gyönyörű tervünk helyett hosszú pereskedésbe szeretnénk fektetni.

A cégér: jóhírnév – védjegyek

A cég vagy gazdasági társaság alapításával egyidőben cégnevet is választanunk kell. A cég, illetve a termék elnevezése lesz az a hívószó, amihez minden fogyasztó és versenytárs a cégünk, termékünk színvonalát, megbízhatóságát, minőségét fogja kötni. Az elnevezés emellett mindazt az értéket képviselni fogja a jövőben, amit a vállalkozásba fektetünk; nem csak a törzstőke részeként bejegyeztetett pénzösszeget, laptopokat, székeket, a szellemi alkotások apportját, de a kialakított hírnevet is. A cég jó hírnevének oltalma a Polgári Törvénykönyv szerint lehetséges a cég alapításától fogva.

A (jó)hírnév fogalma alatt érthetünk mindenfajta információt és asszociációt, ami a szűkebb szakmai köztudatban vagy a széles nyilvánosság számára a cégünkhöz kapcsolódik; ez lehet jó vagy rossz, többek között a marketingstratégiánk, a megbízásaink időszerű teljesítése és a termékeink minőségének függvényében. Az összes anyagi javaink és az előbbi értelemben vett jó vagy rossz hírnevünknek az összes potenciális felvásárlónk megítélése által alakul ki cégünk piaci értéke. Így lehetséges, hogy a Facebook 19 milliárd dollárt fizetett az 55 főt foglalkoztató WhatsAppért.  A vételárnak az átvett eszközök könyv szerinti értékével csökkentett összege, vagyis mindazon immateriális érték, ami tükrözi a cég piacon elfoglalt pozíciójával elért többletet, számviteli fogalommal élve a goodwill.

A goodwill és a védjegyotalom kapcsolata kettős, hiszen a védjegy, azzal, hogy biztosítja, hogy egy adott megjelölést kizárólag a védjegyjogosult használhasson, a vállalkozás mögé épített hírnevet kvázi egy megjelölésbe sűrítheti – ugyanakkor a goodwill számviteli fogalmába a gyakorlatban beletartozhat a védjegy értéke is.

Cégünk növekedésével, megbízható szolgáltatással, minőségi termékeinkkel, idővel felismerhetővé válunk a piacon, ekkor érdemes igazán megfontolni, hogy az általunk használt megjelölésekre monopóliumot szerezzünk, vagyis védjegyként bejegyeztessük azokat.

Az SzTNH-nál védjegyként bejegyeztethető az adott vállalkozás neve mellett termékek, szolgáltatások neve, de termékek és szolgáltatások egyedi jellemzői is, így például dallamok, színek, formák, ábrák. Ugyan azokkal a versenytársakkal szemben, akik később ugyanazt vagy hasonló megjelölést kezdenek használni, kivételes esetekben önmagában egy puszta megjelölés (tehát nem védjegy) használata is jelenthet valamiféle védettséget, a védjegyként való lajstromoztatás azzal az előnnyel jár, hogy a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos vagy a fogyasztók által összetéveszthető megjelölést (főszabályként csak azonos vagy hasonló szolgáltatás, illetve áru esetében). Egy megjelölés védjegyként való regisztrációja a Védjegytörvény szerint egyrészt bizonyos kritériumok teljesítése esetén lehetséges (pl. alkalmasnak kell lennie a megkülönböztetésre), másrészt a jogosultság megszerzésedíjfizetéshez kötött.

Hogyha nem rendelkezünk védjeggyel, de a fogyasztók számára széles körben ismert, jellegzetes termékünkhöz megszólalásig hasonló termékeket dob piacra egy versenytársunk, arra hivatkozhatunk, hogy ez az utóbb belépő versenytárs a Versenytörvény szerinti jellegbitorló magatartásával a mi cégünk vagy termékünk hírnevét kihasználva próbál gazdasági előnyt kovácsolni magának. Egy erre alapított peres eljárásban a mi feladatunk lesz bizonyítani hogy a két esetben ugyanarról a piacról van szó, a termékünk jellegzetes, azaz az adott piacon, az adott termékkategóriában nem megszokott, nem tipikus, hogy valóban összetéveszthetőek a másik piaci szereplő termékei a mieinkkel, és hogy az adott jellemzőről a mi termékünket ismerik fel a fogyasztók. Ebben az esetben hat hónapunk van a jogaink védelmében való fellépésre, ugyanakkor a jellegbitorlás minden további oltalomtól függetlenül megállapítható tényállás, tehát csak akkor merül fel költségünk, amikor eljárást indítunk a vélt bitorló ellen és bizonyítanunk kell a felsorolt feltételek teljesülését (hozzá kell tenni, hogy az ilyenkor szokásos közvéleménykutatás és a bizonyítási nehézségek miatt felmerülő költségek adott esetben túltehetnek a védjegyoltalom megszerzésének költségén is).

Minden esetben érdemes mérlegelni, hogy az adott országban, ahol forgalmazni szeretnénk az a termékünket, mekkora esély van a bitorlásra, és hogy annak bekövetkezése esetén van-e annyi forrásunk, hogy a jogi pozíciót kihasználva érvényesítsük a jogainkat – például védjegybitorlási eljárást indítsunk Kínában. A várható és várhatóan kihasználható előnyök számbavétele mellett számolni kell a bejegyzés és fenntartás költségével is. Összességében tehát elmondható, hogy a startup-vállalkozás, a piac, és a fogyasztók számának növekedésével időről-időre felülvizsgálandó, hogyan érdemes megvédeni a cégünkhöz és a termékünkhöz kapcsolódó hírnevet; védekező vagy adott esetben támadó stratégiával akadályozzuk meg, hogy más piaci szereplők megtévesszék a fogyasztóinkat.

¡Fontos: nem kell szorongani, de jobb félni, mint megijedni!

Itt kell megjegyeznünk, hogy az előbbi két alcím alatti oltalmi tárgyak esetében érdemes mielőbb ügyvédhez vagy szabadalmi ügyvivőhöz fordulni, annak pontos felmérése érdekében, hogy pontosan mikor is és milyen oltalmi formával érdemes megvédeni az adott szellemi terméket. Mindig az első konzultáció a legértékesebb a startup számára és a legkevesebb felkészülést igénylő a tanácsadó ügyvéd vagy ügyvivő szempontjából. Fontos, hogy olyan ügyvédet válasszunk, aki ismeri a szellemi tulajdon jogterületét (ami véletlenül sem keverendő a “szerzői joggal” – gyomorfájással sem pszichiáterhez fordulunk) és a felmerülő problémákat a startup egyéb gazdasági sajátosságainak figyelembe vételével, konstruktívan kezeli (folytatva a hasonlatot: a jó belgyógyász valószínűsíteni tudja, ha pszichoszomatikus a gyomorfájásunk). Szintén nem szabad megijedni ilyenkor attól, hogy fény derül a nagy titokra, hiszen mind az ügyvédek, mind az ügyvivők titoktartási kötelezettséggel tartoznak a velük megosztott bizalmas információkkal kapcsolatban (ami fogalom bőven túlmutat az üzletit titkok körén). Nem szabad azonban megfeledkezni a kezdeti fázisban arról, hogy bárki más az előbb említetteken kívül potenciális veszélyt jelent az üzleti vállalkozás sikerére nézve, így az egyszerű ötletnél csak valamivel is összetettebb és addig nem közismert technikai megoldás esetén feltétlenül érdemes titoktartási nyilatkozatot aláíratni minden megbízottal és üzleti partnerrel.

Summa

Összefoglalva tehát a következőkre kell odafigyelni: 

1. Az adott időpontban és a közeljövőben várható piaci jelenlétnek megfelelő költségekkel járó oltalmi formát válasszunk.

2. Az 1. pont minél ügyesebb kivitelezése érdekében keressünk fel ügyvédet, szabadalmi ügyvivőt.

3. Szerződéskötéskor mindenképpen vegyük igénybe ügyvéd segítségét, mert egy rossz szerződés jogvitában való korrekciója sokszorosába kerül egy jó licencszerződés megszerkesztetésénél.

4. Szellemi termékeinket

a) tartsuk titokban a szükséges mértékig, rögzítve annak tartalmát, vagy

b) nyivánosságra hozatallal szerezzünk intézményi oltalmat, ezzel “lefoglalva” az adott piaci szegmenst, vagy

c) létrehozással keletkező oltalmak esetén, ha lehetséges, a biztonság kedvéért használjuk az adott esetben használható licencrendszereket: jelöljük a szerzőségünket és tüntessük fel a jogainkat.

A következő posztokban az egyes oltalmi formák részletes szabályai mellett olvashattok majd többek között a licencszerződésekről, jogvitákról és konkrét esetekről, innovatív vállalkozásokat fenyegető veszélyekről az IP témakörében.

***

Képek forrása:

CC BY Mike Linksvayer: IDEA, https://flic.kr/p/bD6jZH

CC BY-NC-ND Cristina: State of the Cronut queue 7:30h, https://www.flickr.com/photos/lady-madonna/10473752194/in/photostream/

Gémkapocs reklám, http://www.officemuseum.com/IMagesWWW/Common_Sense_Clip_Ad_with_Hand.jpg

CC BY Blondin Rikard: Trade mark, https://www.flickr.com/photos/blondinrikard/14489697896

Forrás: Ars Boni jogi folyóirat